Prága városának integrált gravitációs szennyvízcsatorna rendszere 1893-ban készült el William Heerlein Lindley (1853–1917) brit szakértő tervei alapján, aki akkoriban városi mérnökként dolgozott Frankfurt am Mainban. A tervezés során két korábbi, hasonló projektet vett alapul. Az egyiket Jan Kaftan és James Hobrecht, a másikat pedig Josef Václavek és Vincenc Ryvola (1849–1917) készítette. Ryvola a városi szennyvízkezelő hivatalon keresztül tervezte és felügyelte a Bubeneč-i mechanikai szennyvíztisztító telep építését és működését, amelynek paramétereit Lindley határozta meg.
A szennyvíz négy főcsatornán keresztül egy 34 méter hosszú földalatti ülepítő kamrába áramlott, amelyet egy 12 méter fesztávolságú téglaboltozat fedett. Itt a szennyvizet először rácsokon, majd mozgatható szűrőkön keresztül szűrték, a homok pedig a kamra kúpos kiképzésű alján rakódott le.
A finom szerves iszap ülepítésére az üzemépülettől délre található tíz, 87 méter hosszú, boltíves ülepítőmedencében került sor. Az iszapot kiszivattyúzták, hogy trágyaként használják fel, a vizet pedig a Moldva folyóba engedték.
(...)
1901 augusztusában a rendszer építésére vonatkozó szerződést a kreatív és ambiciózus építész és kivitelező, Quido Bělský (1855–1909) tulajdonában lévő cég nyerte el, aki számos fiatal építészt - például Alois Dryák, Bedřich Bendelmayer, Bohumil Hypšman és Jan Letzel - foglalkoztatott tervezőirodájában. A föld feletti épületek eredetileg egyszerű terveit egy építészileg figyelemfelkeltő, világos színű vakolatot és klinkertéglát kombináló terv váltotta fel, amely különböző formájú ablakokat és ablakkereteket használt, tükrözve az épület belső tereinek különböző funkcióit.
Az épület kivitelezése 1905-re fejeződött be, ezután telepítették a technológiai berendezéseket. Az épület pincéjében található csöveket, tartályokat, híddarut és felvonószerkezeteket, valamint az árvíz- és iszappumpákat a První českomoravská továrna na stroje (Első Cseh-Morva Gépgyár) szállította Libeňből (Prága). A két 60 lóerős álló gőzgépet és kazánjaikat, - amelyek az épület nyugati szárnyának földszintjén működtek, és amelyekhez egy 30 méteres kémény csatlakozott - a Karlínban működő Akciová společnost strojírny mérnökiroda (korábban Breitfeld, Daněk & spol.), gyártotta.
Az áramló szennyvíz egy vízkereket hajtott, amely nem maradt fenn, de eredetileg egy különleges földalatti kamrában helyezkedett el. A vízkerék hajtotta a szellőzőventilátorokat, amelyek a második, keleti kéményhez vezető aknákban voltak elhelyezve. Az üzem 1906. június 27-én kezdte meg próbaüzemét. Ezt követően körülbelül húszévente korszerűsítették a gépészetét, míg 1967-ben egy új telep váltotta fel a Císařský-szigeten, amely azonban továbbra is használta az régi telep ülepítő tartályait.
Az üzem 1991-ben műemléki védettséget kapott. 2010-ben a legmagasabb szintű védelmet kapta, mint cseh nemzeti örökségi helyszín, 2020-ban pedig jelölték az UNESCO világörökségi listájára. 1988 óta a helyszínt az önkéntes „Gőz - Klub” használja, amelynek tagjai mindkét gőzgépet újra üzembe helyezték. 1992-ben alapítványt hoztak létre, amely elősegítette az épület Ökotechnikai Múzeummá történő átalakítását, amelyet jelenleg Prága városa üzemeltet a vagyonkezelő társaságán keresztül.
Papírenská 199, 160 00 Praha 6-Bubeneč, Csehország
