Franz Schmitt (1816–1883) 1843-tól működtetett gyapjúszövő- és nyomda üzemet Český Dubban, és fokozatosan más gyárakat is megszerzett és épített Semilyben, valamint a szászországi Zittau városában.
Schmitt 1860-ban földet vásárolt Semily közelében, a Jizera folyó kanyarulatánál, ahol egy pamutfonó üzemet épített.
Ezt a nagyléptékű projektet a tapasztalt svájci mérnök, Jacob Zollinger (1807–1894), a tanwaldi pamutfonó akkori igazgatója vezette.
A fonógyár épületét Carl Tietz (1832–1874) porosz származású építész tervezte, aki sikeres karriert épített Bécsben. Ő tervezte a fonoda közelében található kétszintes sorházak hármasát is, amely 1867-ben az iserthali munkáskolónia fokozatos kialakulásának kiindulópontjává vált.
A fonóüzem 1870-ben leégett, de nem sokkal később újjáépítették és felújították, hogy még nagyobb kapacitással működhessen: a 190 méter hosszú, háromemeletes, öt traktusos épület, amelynek fapadlói öntöttvas oszlopokon álltak. Az épület 40.000 orsót tudott kiszolgálni, amelyeket négy 150 lóerős turbina hajtott, a Jizera folyón lévő vízimalom, valamint egy külön épületben található gőzgép segítségével.
Egyidejűleg, 1871-ben és 1872-ben két építési szakaszban, 1000 szövőszéket befogadó csarnokot építettek a terület északi végén. A szövőcsarnok acélszerkezetét, amely az ország egyik első ilyen konstrukciója volt, John J. Derham (1821-1901) mérnök tervezte és gyártotta Blackburnben (Lancashire).
(...)
Ezt követte 1875-ben, a terület nyugati végén egy fonalfehérítő épület, valamint egy második, kisebb kapacitású, 10.000 orsós fonóüzem felépítése, amely a Tietz által használt homlokzat tagolását másolta.
A cég építésze, Josef Hartl (1853–1931) ugyanezt a tagolást alkalmazta a kisebb fonóüzemhez tervezett és épített bővítmény homlokzatán, mely épületet egy, a tűzivíz szórófejek (sprinklerek) kiszolgálásra való toronnyal látta el. Hartl a terület északi részén egy új, vasbetonból készült fonócsarnokot, valamint egy új gépházat és kazánházat isépített.
1889-ben, Schmitt veje és utódja, Conrad Blaschka (1849–1913) irányítása alatt új gépeket vásároltak, és a gyár kapacitását 70,000 orsóra növelték. Ehhez szükség volt egy új, 1200 lóerős gőzgép megvásárlására Svájcból, a wintherturi Sulzer testvérek gépműhelyéből. Ehhez az építő, Petr Kramář egy új gépházat épített, amely stukkózott mennyezettel rendelkezett. Ez az épület képezi ma a terület középpontját.
Ezzel az épületegyüttessel a gyár 2009-ig különböző textíliákat gyártott. A jelenlegi tulajdonos, a Fabrika 1861, fokozatosan megnyitja a területet a nyilvánosság előtt, és az épületeket raktár, műhely és műterem céljára bérbe adja, az udvart és a már említett gépházat pedig kulturális rendezvények lebonyolítására használja.
Bavlnářská 137, 513 01 Semily, Czechia
