A sörfőzde komplexumát 1839 és 1842 között II. Alajos liechtensteini herceg (1796–1858) építtette, Matyáš Čermák (1779–1854) mérnök tervei alapján, aki a herceg helyi birtokának építési hivatalában dolgozott.
Az északi szárny kétemeletes épületei a sörfőzdének adtak otthont, míg a déli szárnyban a malátaház található. A nyugati szárny, amely a főút mentén húzódik, lakó- és iroda célokat szolgált, és egy átjárón keresztül nyílt egy udvarra, amelyben az egész épületegyüttest egy szokatlan, nyolcszögletű malomépület egészítette ki.
A 19. század végén a sörfőzdét Jindřich Österreicher sörfőző vette bérbe, és mint sok más cseh sörfőzdét, ezt is a smíchovi Ringhoffer mérnöki iroda tervei és anyagai alapján modernizálták és alakították át. 1890 és 1892 között új malátaszárítót építettek, majd 1896 és 1897 között gőzüzemű sörfőzőházat alakítottak ki, amelyhez új erjesztőhelyiségeket építettek, és a pincéket is bővítették.
(...)
Az udvaron 1924 után, amikor a sörfőzdét a környékbeli vendéglősök által alapított részvénytársaság megvásárolta, egy kádárműhely és egy palackozóüzem is létesült. A magmaradt sörfőző berendezések 1931–1932-ből származnak, és 1987-ig állami tulajdonban voltak.
A malátaház 1994-ben zárta be kapuit. 2001-ben az egész területet megvásárolta a „Dej Bůh štěstí” vállakozás. A „Dej Bůh štěstí” a „Da Deus fortunae” (Istenem, adj szerencsét) kifejezés cseh fordítása és a hagyományos sörfőzői köszöntés. A felvásárlás után megkezdődött az épületek fokozatos rekonstrukciója és az eredeti technológia helyreállítása.
2009 óta a cég egy pubot és mikrosörfőzdét üzemeltet a területen, és ami a legfontosabb, a Sörfőzdei Múzeumot, amely gyűjti és kezeli a megszűnt sörfőzdék és malátaházak berendezéseit, emellett egy jelentős archívumot is működtet. 2018 óta az egész sörfőzde területe műemléki védettséget élvez, és folyamatban van a rekonstrukciós helyreállítás befejezése.