Az épület a volt Magyar Cérnagyár Rt. komplexumának része. A részvénytársaságot 1900-ban alapítottak külföldi cégek, a Salcher & Richter és a J. & P. Coats.
Az épület tervezője David Valentin Junk bécsi építész volt. A városrész - ahol az épület található - neve Zwirn, mely a Zwirnfabrik (Cérnagyár) elnevezésből ered.
A fonógyár építése több szakaszban történt.
A gyár aranykorszaka 1949-ig tartott. Az 1960-as években az épületek érzéketlen átalakításokon mentek keresztül, amelyek jelentősen megváltoztattak jónéhány eredeti építészeti elemet. Az ezredfordulón a termelés megszűnt, és az épületek pusztulni kezdtek.
Pedig az épület a 20. század elején a kortárs ipari építészet csúcsát jelentette művészi és szerkezet megoldások tekintetében.
A rekonstrukció vezérelve az eredeti épület pontos helyreállítása, a csarnokterek, az egyedi szerkezeti rendszerek és a történelmi részletek hangsúlyozása, kiegészítve a kortárs beavatkozásokkal. A legjellegzetesebb modern kiegészítések közé tartoznak a beépített emelvények és a Pradiareň-épület és a Silocentrála (energia központ) közötti üvegezett összekötő csarnok.
(...)
A Pradiareň 1900 - mint történelmi nemzeti kulturális műemlék - rekonstrukcióját a YIT Slovakia fejlesztő cég végezte, a cseh RSJ befektetési csoport támogatásával. A 2018 őszén kezdődött és négy évig tartó helyreállítás szinte az egész szerkezetet magában foglalta: tetők, födémek, homlokzatok és az eredeti öntöttvas támoszlopok.
A történelmi és kortárs építészeti elemek közötti párbeszéd új minőséget teremt, amely elengedhetetlen a épület mai városi szövetbe való reintegrálásához.